Klinikai vizsgálatok

A NIF csoportban nem észleltek új indurációt az IP-hez képest. (P=0,0150) Az IP csoportban tűtörést figyeltek meg, a NIF csoportban nem volt kockázat.A HbA1c korrigált átlagos 0,55%-os csökkenése a kiindulási értékhez képest a 16. héten az NFI-csoportban nem volt rosszabb, és statisztikailag jobb, mint az IP-csoport 0,26%-os csökkenése.Az inzulin NIF-en keresztüli beadása jobb biztonsági profilt biztosíthat, mint az IP-injekciók, mivel csökkenti a bőr karcolódásait, bekeményedéseit, fájdalmát, és elkerüli a tűtörés kockázatát.

Bevezetés:

Az inzulint szedő 2-es típusú cukorbetegek aránya még mindig nagyon alacsony, és gyakran viszonylag későn kezdik meg.Számos tényező befolyásolta az inzulinhasználat késését, köztük a tűktől való félelem, az inzulin injekciók során fellépő pszichés zavarok és az inzulin injekciók kellemetlenségei, amelyek mindegyike fontos ok volt arra, hogy a betegek megtagadják az inzulinkezelés megkezdését.Ezen túlmenően az injekciós szövődmények, mint például a tű hosszú távú újrahasználata által okozott indurációk, szintén befolyásolhatják az inzulinkezelés hatékonyságát azoknál a betegeknél, akik már használtak inzulint.

A tű nélküli inzulininjektort olyan cukorbeteg betegek számára tervezték, akik félnek az injekcióktól, vagy nem szívesen kezdik el az inzulinterápiát, ha az egyértelműen indokolt.Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy értékelje a betegek megelégedettségét és a tű nélküli inzulininjektorral való megfelelést a hagyományos inzulin injekciós injekciós tollal szemben a 16 héten át kezelt T2DM-ben szenvedő betegeknél.

Mód:

Összesen 427 T2DM-ben szenvedő beteget vontak be egy többközpontú, prospektív, randomizált, nyílt vizsgálatba, és 1:1 arányban randomizálták őket, hogy alapinzulint vagy előkevert inzulint kapjanak tű nélküli injektoron vagy hagyományos inzulin injekciós tollal.

Eredmény:

A vizsgálatot befejező 412 betegnél az átlagos SF-36 kérdőív pontszámok szignifikánsan megemelkedtek mind a tű nélküli injektort, mind a hagyományos inzulin tollat ​​kapó csoportban, és nem volt szignifikáns különbség a csoportok között a megfelelésben.A tű nélküli injektoros csoportba tartozó alanyok azonban 16 hetes kezelés után szignifikánsan magasabb kezelési elégedettségi pontszámot mutattak, mint a hagyományos inzulintollas csoportban.

Összegzés:

Az SF-36 ezen eredménye alapján nincs szignifikáns különbség az inzulin toll és a tű nélküli injekciós csoport között.

Az inzulin tű nélküli befecskendezése magasabb betegelégedettséget és jobb kezelési együttműködést eredményez.

Következtetés:

A tű nélküli injektor javította a T2DM betegek életminőségét, és jelentősen növelte elégedettségüket az inzulinkezeléssel a hagyományos inzulin injekciós toll injekciókhoz képest.